Györgyfalva - Kolozs megye /Gheorghieni/

A község története

Kolozsvártól alig hat kilométerre fekszik. Határában kiterjedt gyümölcsösök találhatók, amelyek a település élelmezését, ellátását biztosították és biztosítják ma is. Népviseletük, bár egyes vonásaiban bizonyos hasonlóságot mutat a kalotaszegi viselettel, összhatásában eltér attól. Ma már ezt a viseletet csak kivételes ünnepnapokon veszik fel.

Régebben divatban volt a bútorok festése is Györgyfalván, de ma már alig él ez a hagyomány. A festett bútor a menyasszony hozományához tartozott, kivéve az ágyat, amit a võlegénynek kellett megcsináltatnia.

A györgyfalviak életében jeles napnak számított a Szent Márton nap, a Nagypéntek, valamint a Szent György napi búzaszentelés. E napon ünneplõbe öltözve, a templomi zászlókkal kivonultak a határba, s ott a pap megáldotta a zsenge búzamezõt, kérve az eget, hogy mentse meg a termést a jégtõl, a csapásoktól. "Azóta sincs olyan búzatermés, mióta elmaradt ez a hagyomány" - vallják a faluban.

A faluban egy igen sajátságos temetkezési szokás is kialakult. Azok, akiknek nincs lehetõségük beton síremléket emeltetni az elhunytaiknak, kimennek a falu határába, ott kereszt alakban kiemelnek néhány gyeptéglát - pontosan meghatározott, hogy hányat -, s e zöld téglákkal veszik körül a sírhalmot; az egyes elemeket botokkal erõsítve egymáshoz. Az ilyen sírokra nem kerül sem fakereszt, sem pedig sírkő - jelöletlen marad a sír.

Szállások Györgyfalva településen >>>