Vajdahunyad - Hunyad megye /Hunedoara/

A város története

Dévától 20 km-re délre, a Zalasd Csernába folyásánál, fekszik. Árpád-kori, Hunyad vármegyének nevet adó földvára a mai vártól délre emelkedõ Szent Péter hegyen állt. A település 1307-ben fõesperesi székhely volt. 1409. október 18-án kelt oklevelében Luxemburgi Zsigmond Vajk kenéznek, Hunyadi János apjának adományozta a birtokot. A család ezután építette a mai vár elõdjét, birtokközpontul. Hunyadi János kormányzósága alatt a várban élt felesége, Szilágyi Erzsébet. A település mezõvárosi kiváltságokat kapott és 1448-ban ferences szerzetesek telepedtek le benne. 1453 után az uradalmat Szilágyi Erzsébet örökölte. 1457-ben Hunyadi Mátyás adott engedélyt ortodox vallású jobbágyainak, hogy a városban kõtemplomot építsenek. 1482-ben a várat hatalmas uradalmával együtt Corvin János kapta meg, aki 1494-ben Kinizsi Pálnak zálogosította el. A 15. században már vasat és aranyat bányásztak. 1518-ban 184 házból állt, tehát tekintélyes méretû település volt. 1644-ben alapították román nyelvû református egyházát. 1659-1660-ban, Karánsebes eleste után román és szerb menekültek telepedtek le a városban. 1671-ben Thököly Imréé lett az uradalom, aki többször idõzött is itt. 1685-ben Apafi elkobozta Thökölytõl.

1706-ban visszatértek a ferencesek, akik sokáig innen pasztorálták egész Hunyad vármegye katolikusságát. 1721-ben 36 taksás nemes, 28 polgár és 8 zsellér mellett sok vármegyei nemes család is házat birtokolt a városban. A lakosság nagyobbik része ekkor román nyelvû volt. A modern vasgyártás kezdetei a 18. század közepére tehetõek, amikor közelében megépült a toplicai olvasztó. A várat utoljára 1784-ben használták katonai célra, amikor a vármegyei nemesség nagy része itt talált védelmet a Horea-felkelés elõl. A városka regionális jelentõségû kézmûvesközpont és Hunyad vármegye egyik kerületének székhelye volt.

1837 és 1840 közt Debreczeni Márton szervezte újjá vidékén a vasgyártást. A század második felében maga Vajdahunyad is vaskohászati központtá fejlõdött. 1882-ben két drótkötélpályát létesítettek Govasdia és Vajdahunyad között és 1884-ben befejezték a Vajdahunyad-Piski vasútvonal építését. Ugyanekkor megépült az elsõ nagyolvasztó, amelyet 1903-ig további négy követett - ezek közül az 1895-ös negyedik húsz méteres magasságával a legnagyobb volt az akkori Magyarországon. A II. világháború után Románia egyik legnagyobb vas- és acélkohászati központja lett. 1980 és 1985 között a kohászat több mint húszezer fõt foglalkoztatott.

A város látnivalói

A vár

Várát Mikszáth Kálmán "a várak királyá"-nak nevezte. Az apjától örökölt kicsiny erõsséget Hunyadi János építette ki kormányzói rangjához méltó lovagvárrá. Késõbb két jelentõs építési periódus formálta: Bethlen Gábor 17. század eleji és Zólyomi Dávidné század közepi átalakításai. 1725-tõl a kincstári uradalom hivatalai kaptak benne helyt. 1807-es látogatásakor I. Ferenc elrendelte felújítását, de a munkálatoknak 1818-ban egy villámcsapás okozta tûz vetett véget. A szabadságharc után a járási hivatalok is a várban mûködtek. 1854-ben ismét tûz pusztította. 1868-ban Arányi Lajos népszerûsítõ kampánya nyomán közadakozásból kezdték meg az évtizedekig elhúzódó helyreállítást. Eredetileg Rudolf fõhercegnek szánták, a magyar nemzet ajándékaként. A helyreállítást elõbb Schulcz Ferenc, majd 1870 és 1874 közt Steindl Imre irányította. Õk a kor felfogása szerint egységesen gótikus stílusúvá igyekeztek "visszaalakítani" a várat. Egyes részeket megsemmisítettek vagy kiemeltek és helyükre újakat toldottak be Steindl alakította ki a tetõk mai formáját. Tudományos igényû restaurálása Möller István nevéhez köthetõ (1907-1913). 1956 óta ismét folyamatos helyreállítási munkák zajlanak a várban.

Szállások Vajdahunyad településen >>>