Ellentétben a Kárpátok más régióival a Nyugati-szigethegységben az állandóan lakott emberi települések gyakran a legmagasabb csúcsokig húzódnak. A mócok - a Nyugati-szigethegység őslakosai - szorosan kötődnek szülőhelyükhöz. Annak ellenére, hogy a természet meglehetősen szûkmarkúan adagolta számukra a megélhetési lehetőségeket, ők megmaradnak szülőföldjükön és kihasználják azt a keveset, amit a természettől kaptak. Csekély kiterjedésû megmûvelhető területeik a folyóvölgyekhez közel eső hegyoldalakon, a magas fennsíkokon, vagy éppen a lapos aljú dolinákban találhatók.

A mezőgazdálkodást mintegy 1200 m-es magasságig gyakorolják, kizárólag kézi erővel, ugyanis szinte lehetetlen bármilyen gépesítés. A magas hegyormok dús legelőkben gazdagok, jól szolgálván a szarvasmarha- és birkatenyésztést.

Ajánlat:

Mócok földje - Ponor

Nagyenyedről (Fehér megye) mintegy 20 kilométer autózással jutunk el a

A látogató számára igazi különlegesség az ő életük: a végtelen domboldalakon szétszórtan elterülő házaikban nincs áram, gáz vagy vezetékes víz, orvos is csak többórás járásra található. A kívülálló számára elképzelhetetlen életmód ez. A házak sárral vagy vályoggal tapasztott gerendaházak teteje csúcsos, szalmával van fedve. Kémény nincs, a füst a tetőszerkezetbe száll és a szalmán keresztül szivárog ki. Sok helyen az apróbb háziállatok a gazdáikkal együtt bent laknak a házban. A házak belseje szegényes, de tiszta. A mócok nem vásárolják, hanem maguk készítik bútoraikat: asztal, szék, lóca, szétnyitható ágy minden háztartásban megtalálható, viszont a szekrényt általában különböző fogasokkal helyettesítik. Jó idő esetén gyakran látni, ahogy az asszonyok évszázados hagyomány szerint mosnak az itatóban.

A házakba általában be is engedik a látogatót, kis ajándékért, figyelmességért cserébe kedvére járkálhat, fényképezhet az ember a portákon.

Olyan látványosság ez, amit a városi ember csak itt, és lehet, hogy a civilizáció terjedése miatt már nem sokáig láthat.