ERDÉLY

K a l a n d   é s   h a g y o m á n y

Télen              

          Nyáron

Programszervező

Szállásajánló

Portál

 
Szállások ■ Erdély ■ Települések ■ Éttermek ■ Programlehetőségek ■ Síterepek

Erdély (Transilvania)

Erdély földrajzi fogalom alatt a mai szóhasználatban Románia egész nyugati részét értjük, de nem mint egységes tartományt, hanem csak mint 16 megye összességét. Ez a terület magában foglalja a Partiumot és a Bánság egy részét is. A történelmi Erdély ennek a nagyobb régiónak a Király-hágón túli részét jelenti, amely az egykori Magyar Királyságon belül bizonyos önállósággal rendelkezett. Erdély délkeleti részén található Székelyföld, itt a legnagyobb ma a magyarok aránya Románián belül.

Erdély legfontosabb városai: 

• Gyulafehérvár: a történelmi főváros

• Kolozsvár: a politikai főváros

• Nagyszeben: Királyföld székhelye

• Brassó: Barcaság központja

• Beszterce: hajdani szász város

• Marosvásárhely: a néhai Magyar Autonóm Tartomány székhelye

• Székelyudvarhely: a székely anyaváros

• Csíkszereda: és Sepsiszentgyörgy Háromszék központja.

•  Temesvár: a Bánság központja

•  Arad és Nagyvárad: a Partium központja

A magyarság Erdély 16 megyéjéből kettőben alkot többséget (Hargita 84%, Kovászna 73%). A történelmi Erdély legjelentősebb kulturális központja Kolozsvár, ahol ma már a lakosságnak csak kb. 20%-a magyar. Az egykor több mint 600 ezres lélekszámot adó szászok majdnem teljesen eltűntek.

A magyar nemzetiségűek aránya:

Erdély története

Mai ismereteink szerint Erdély első lakói a Kr.e. 6-4 században az agatürszök voltak. Kr.u. 106-tól Erdély jelentős része a Római Birodalom tartománya lett, Provincia Dacia néven. A vándor népek sorozatos betörései miatt a rómaiak 271-ben kiürítik Daciát. A magyarok, 895-ös honfoglalásukkor a Kárpát-medencében találtak egy magyar nyelvet beszélő népet, talán ők lehettek a székelyek.

1003-ban vált a Magyar Királyság részévé. Az országrészt a király helytartója, az erdélyi vajda irányította. 1526-ban a törökökkel vívott mohácsi csata után a Magyar Királyság szétesik, ezt követően Erdély török fennhatóság alatt, de gyakorlatilag önálló államként létezik, az Oszmán Birodalom által támogatott keleti magyar királyságból alakult ki, amikor II. (Szapolyai) János lemondott a királyi címről, így ő lett az első erdélyi fejedelem János Zsigmond néven.

Virágkorát a 17. század első felében élte, Bethlen Gábor uralkodása alatt.

1699-ben az osztrák-török karlócai béke értelmében Erdély Habsburg kormányzás alá kerül, 1704-ben ennek ellenére megválasztják II. Rákóczi Ferencet fejedelemnek. A Rákóczi-szabadságharc bukása után állandósult a Habsburg uralom. Erdély megőrizte területi különállását, az erdélyi magyar nemesség jelentős autonómiát élvezett.

1848. március 15-én a Habsburgok felé intézett pesti 12 pont között szerepelt az „Uniót Erdéllyel!” követelés. Az éledő román nacionalizmus az Avram Iancu-féle szeparatista törekvésekhez vezetett, s szembefordította a románságot a magyar szabadságharccal. Az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés révén Erdély ismét Magyarország szerves része lett az Osztrák-Magyar Monarchián belül.

Az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as összeomlása után 1918. december 1-jén tartott gyulafehérvári román nagygyűlés kimondta Erdély egyesülését Romániával, amit 1920-ban az antant hatalmak a trianoni békeszerződéssel jóváhagytak.

Az 1940-es második bécsi döntés visszaadott Magyarországnak Észak-Erdély néven egy részt A II. világháborút lezáró 1947-es párizsi békeszerződés a bécsi döntéseket érvénytelenítette, a területet visszaadta Romániának.

1945-után a többségében magyarok által lakott területek egy darabig rendelkeztek területi autonómiával, de a ’60-as években megszüntették azt.